Gondolkoztál már azon, hogy mi jobb: egyedül vezetni, és nem kerülni túl közel az emberekhez; vagy vállalni a kockázatot, és azt, hogy közelebb kerülsz az emberekhez, és ők is közelebb kerülnek hozzád? 

A vezetés egyúttal képzés és fejlesztés is. Az pedig tény, hogy az egyik legjobb módja mások képzésének az, ha hagyjuk, hogy mindenhova elkísérjenek bennünket, és lássák, mit csinálunk, majd egy kicsit képezzük őket , ezután hagyjuk, hadd próbálkozzanak egyedül. Ehhez viszont közel kell egymáshoz kerülni. Nagyon közel. De mégis, mióta ezt teszem, könnyebb lett az életem, a szolgálatom meg hatékonyabb. 

Lásd például: Jézus Krisztus és a 12 tanítvány. Urunk ideje nagy részét ezekkel az emberekkel töltötte, 3 éven keresztül nagyon-nagyon közel állt hozzájuk. Az eredménynek mi is haszonélvezői vagyunk. 

Persze, mondhatod azt is, hogy inkább egyedül csinálod, így biztosan nem lesznek elrontva a dolgok, és nem kell rábíznod titkokat emberekre. 

Nemrég olvastam azzal kapcsolatban egy történetet, hogy sokkal jobb érzés másokkal együtt győzedelmeskedni, mint egyedül harcolni. 

Megkérdeztek egy híres hegymászót arról, hogy mi adta számára a legnagyobb beteljesülést. Ezt válaszolta: "Sokkal több embernek segítettem abban, hogy meg tudják mászni a Mount Everestet, mint bárki más. Olyan embereket felvinni a csúcsra, akiknek nélkülem soha nem sikerült volna: ez a legnagyobb beteljesülés számomra." 

Ne hagyd hát, hogy a bizonytalanság, kicsinyesség vagy féltékenység meggátoljon abban, hogy másokért lehajolj!

Arra a fontos igazságra is rá kellett jönnöm az elmúlt évek alatt, hogy az embereket addig nem érdekli az, hogy te mennyit tudsz, amíg meg nem látják, mennyire törődsz velük. 

Tehát először szeresd őket, utána tanítsd. Lehet, hogy ez hosszabb időt vesz igénybe, viszont hatékonyabb. Sok türelmet hozzá!