Először is áldásokban, boldogságban, sikerekben, fejlődésben gazdag, boldog új évet kívánok minden kedves olvasónak. 

A címben megfogalmazott kérdés nagyon fontos. Hogyan kezdjünk el egy új évet? Menjünk tovább, mintha semmi sem történt volna? Én egy darabig ezt a gyakorlatot követtem. Pár éve aztán megváltozott a gondolkodásmódom. Egy számomra fontos, és hiteles ember azt tanácsolta, hogy januárban töltsek három-négy napot teljesen egyedül, ahova csak a Bibliámat, a régi és új határidőnaplómat, és egy tollat viszek magammal. Így gondoljam át az elmúlt évet, és készítsek egy tervet a következő évre, persze, azzal a tudattal, hogy több mint valószínű, nem minden úgy fog történni, ahogy én azt elterveztem, ahogy szeretném. 

Emlékszem az első ilyen évem nagyon nehéz volt. Szenvedtem. Többször is automatikusan nyúltam a telefonomért, hogy bekapcsoljam, és valamiféle kapcsolatot létesítsek a külvilággal. Nem tudtam magammal mit kezdeni. Nehéz volt csendben lenni és csak gondolkozni. Annyi volt a szerencsém, hogy eleve olyan helyre mentem, ahol wifi és térerő egyáltalán nem volt, és teljesen el voltam zárva mindentől és mindenkitől. Csak Istentől nem. Aztán az utolsó nap éreztem ennek az egésznek az ízére, és döbbenetes volt megtapasztalni a három nap erejét a következő 362 napban. 

A következő évben már nagyon vártam ezt a csendes időszakot. Megtapasztaltam, hogy mennyire hatékony. Az már sokkal könnyebb volt. 

Azóta is minden évben, így januárban kiszakadok néhány napra a pörgésből. S hazudnék, ha azt állítanám, hogy mindig nagyon könnyű, és minden egyes pillanatát élvezem, de az igaz, hogy enélkül nagyon nehezen tudnám vállalni az előttem álló feladatokat. Az utóbbi két évben már négy napra szoktam elvonulni, és volt már olyan évem, mikor még ez is kevésnek bizonyult.

Hasonlóra bátorít Jézus is minket. Ő azt mondta, hogy amikor imádkozol, menj be a szobádba, és zárd be az ajtót. Találj egy olyan titkos helyet, távol az emberektől, távol az internettől, ahol egyedül lehetsz Istennel. 

Vajon ő miért helyez hangsúlyt a félrevonulásra? Miért csukjuk be az ajtót? A nyilvánvaló, gyakorlati oka az, hogy a félreeső hely minimálisra csökkenti a figyelmet elterelő dolgokat, amik a legtöbb ember számára az Istennel való kapcsolatfelvétel halálát jelentik. Szinte mindenfajta zaj eltereli a figyelmemet imádkozás közben. 

Jézus tudja, hogyan működik az agyunk, és azt tanácsolja, hogy ne foglalkozzunk a figyelemelterelő eszközökkel való harccal, mert úgyis elveszítjük. Kerüljük az ilyesmit. Keressünk egy csendes helyet, ahol zavaró tényezők nélkül tudunk imádkozni, elmélkedni.