Nagyon elgondolkodtatott ez a történet, amit olvastam:

Egy idegen megkérdezett három kőfaragót, mit csinál. Az első így felelt:"Követ faragok, ezzel keresem a kenyeremet." A második ezt válaszolta: "Egy épület sarkához faragom a követ." A harmadik kőfaragó egészen mást válaszolt:"KATEDRÁLIST ÉPÍTEK!!"

Az első kőfaragó csak a közvetlen célt látta. Tudta, hogy mit kell csinálnia és hogy hogyan, de csak a saját feladatát ismerte. Nem foglalkozott csak a saját céljával.A második kőfaragó sejtett valamit abból, hogy az ő munkája nem egy elszigetelt feladat. Érezte, hogy többről van szó, mint puszta kőfaragásról, de még mindig nem látta egészében a nagy képet, azt amit a harmadik már ismert. Melyik örült jobban a munkájának? Számomra egyértelműen a harmadik. Látta ugyanis, hogy az általa éppen végzett "cselekvés" egy nagyobb célhoz kapcsolódik. Látod a nagyobb célt, vagy te is "csak kőfaragó" vagy? 

Annál nagyobb lesz az örömöd, minél inkább látod azt a nagy képet, azt a nagy egészet, amiben neked is feladatod van!