Mindannyian láttunk már gyufát. Képzeld el, hogy egy csoport, egy gyülekezet éppen olyan mint egy gyufás doboz. Egyik tele van és nagyon zsúfolt, a másik már kissé kopott, kissé hiányos. Gondold el, hogy vannak olyan gyufák, amelyeket sohasem vesznek elő. Sohasem gyújtják meg őket. Hiányzott az életükből valaki, aki lángra gyújtotta volna őket. Egész végig ott maradnak, kényelmesen, csendesen. Mások pedig éppen lángra lobbantak, de ott égtek el. Soha, de soha nem tudták használni a lángjukat. Lángra lobbantak ugyan, de ez a láng céltalan, iránytalan és így haszontalan maradt. Azonban vannak egyesek, akik nemcsak lángra kaptak, hanem a lángjukkal mást is meggyújtottak. Használták a lángjukat, hogy a tűz tovább terjedjen.