Ahogy közeledik a karácsony egyre erőteljesebben él bennem a vágy, hogy evangéliumot mondjak az embereknek. Az az örömhír karácsonykor, hogy Jézus Krusztus megszületett, ezzel pedig itt a Földön valami páratlan lehetőség nyílt meg az emberek előtt. Istennel személyes kapcsolatot lehet kialakítani. Néhány gondolat az evangélizálásról, mint cselekményről.

1, Isten elvárja tőlünk

Sokan azt hiszik, hogy Isten mindenkitől ugyan azt várja el. Mégpedig, hogy ugyan olyan módon beszélj, ugyanarról az eseményről. Ez nem igaz. Isten nem azt várja el, hogy ugyan olyan módszereket használjunk, hanem azt, hogy ugyan arról beszéljünk. A megváltásról. A módszerek lehetnek mások, de az evangélizálás feladata mindannyiunk feladata, kivétel nélkül.

2, Isten felkészít rá bennünket

A Bibli arról beszél, hogy Jézus a tanítványait felkészítette a szolgálatukra. Ugyan így tesz velünk is. Felkészít bennünket. A legnehezebb feladat az evangélium továbbadásában a saját félelmeink. Félünk, mert mi lesz, ha nem jól mondom el, mi lesz, ha elutasít, mi lesz, ha megváltozik a kapcsolatunk. Valahol ezt olvastam: "minden evangelizáció siker, függetlenül látható eredményeitől". Valójában a siker nem az, hogy hányan térnek meg, hanem az, hogy hányszor tudod elmondani az örömhírt. Nyílván a legfantasztikusabb dolog az, amikor egy ilyen megtérésnek te is a részese lehetsz.

3, Isten ad rá lehetőséget

"Az evangelizáció a keresztény élet túlcsordulása!" Úgy tudok hitelesen beszélni az örömhírről, ha az az én számomra is örömhír. Olyan jó hír, amit nem tudok magamban tartani, egészen egyszerűen el kell, hogy mondjam. Isten pedig meg fogja teremteni azt az alkalmat, amikor örömhír-vivő lehetsz. 

Mire késztetnek téged az itt leírtak?