„Ismerni téged, több mint az élet...” mondja az egyik énekünk. Arra vonatkozik ez a fél mondat, hogy Istent igazán ismerni, valami olyan, földi életen túl mutató reménységre jogosít fel, amit enélkül az ismeret nélkül nem nyernénk el. Hogyan ismerjük Istent? Helyes Isten ismeretünk van e? Az Ő ismerete ad e nekünk ilyen reményt?

Miért foglalkozunk ezzel? teszik fel sokan jogosan a kérdést. 

Először is sokan fordulnak a Bibliához, hogy Istenről kialakult előítéletes képüket onnan támasszák alá.

Másodszor az „Isten” szóról elmélkedve Karl Rahner azt állítja, hogy ez a szó a mai ember számára teljesen megfoghatatlan, olyan, „mintha kifejezéstelen tekintettel meredne ránk”, „arcnélküli” lenne.

Pedig Isten kijelenti magát az embernek. Meg lehet Őt ismerni, el lehet Őt ismerni.

Isten neveinek a tanulmányozása a Biblia alapján, felhívja a figyelmet néhány tulajdonságára.

1, JHVH- Isten aki van! (2Móz. 3:14; 2Móz. 6:2-3)

Úgy lép elénk Isten, mint aki van. A VAGYOK, azt jelenti számunkra, hogy Ő örök létező. Volt is, van is és lesz is. Jahve az az Isten, aki elénk lép és azt mondja az embernek, itt vagyok, engem keress, kutass, ismerj meg.  Isten a legmagasabb rendű létező személy. Nincs nála hatalmasabb, nincs semmi ami egyenrangú lenne vele.

Néhányan mondják, hogy velünk született istenismeret van bennünk. Ez nem eredményez személyes kapcsolatot Istennel. C. S. Lewis a megtérésénél mondja el: "...elismertem, hogy Isten az Isten." Ez eredményez személyes kapcsolatot az Istennel. Rájön az ember, hogy Ő ki, és én ki vagyok. 

Isten legfontosabb tulajdonsága a létezése.  Független mindentől, létét, értékeit, cselekedeteit tekintve. Az egész teremtettség tőle függ. Lényét, lényegét tekintve változhatatlan. 

Ezt jelenti számunkra, amikor azt olvassuk, hogy Ő a VAGYOK!