Képzeld el, hogy egy bíróságon vagy. Te vagy a vádlott! Ott áll az ügyész, aki a szépen sorba szedett vádakat olvassa. Kényszeresen csak arra tudsz koncentrálni, hogy te nem vagy bűnös. Újra és újra ezt hajtod: "Ártatlan vagyok! Nem vagyok bűnös!". Eközben a bíró kezében ott leng egy papír. Furcsa vörös pecsét van rajta. A bíró téged figyel. Vár. Azt várja mikor leszel képes rá figyelni. Arra a papírra, amire a neved már rá van írva.

Sokan voltak előtted akik ugyan így, mint te, ott álltak a bíróság előtt. A bíró nem más, mint maga a mindenható Isten. A vádló pedig a Sátán. Az a papír, ami ott van a kezében Jézus Krisztus áldozatáról szól. Számodra a kegyelem. De csak akkor van  esélyed erre a kegyelemre, ha beismered, bűnös vagy. 

Ma nagyon sokan így vannak. Ártatlanságuk, bűntelenségüket hangoztatva nem veszik észre a kegyelmet felkínáló kezet. A bíró ítélkezni fog. Ez nem kérdés. Aki nem kéri ezt, annak bizony szembe kell néznie a lesújtó ítélettel. 

Olyan ellentmondásos helyzet, hogy a menekülés útja a beismerés. Bűneid, hiányaid beismerése és a kegyelemet felkínáló szabadságlevél elfogadása. Ha ezt megteszed, valami olyat nyersz, ami mindennél többet ér. Örök életet. A mai nap erre emlékezünk. 

Krisztusban örök életünk lehet, nem kell félni a vádaktól és az ítélettől, mert kegyelmet kaptunk. 

Te hogy állsz ott a tárgyaláson?