"Az én országom nem e világból való." (János 18,3

Így az év második hetében egy szörnyű érzés szállt rám: fásultság, szomorúság, vágyakozás... 

Aki boldogtalan a földön, jobban vágyakozik a mennybe. Isten azzal ragadja meg a figyelmünket, hogy mély elégedetlenséget ültet el bennünk. Igazán nagy baj tehát csak akkor van, ha idő előtt megelégedünk. Ha berendezkedünk ezen  a földön, Ha túlságosan jól érezzük magunkat idegen földön is, és már nem törődünk az odafennvalókkal. 

Azért nem vagyunk igazán boldogok a földön, mert nem itt vagyunk itthon. Nem vagyunk boldogok, mert nem is az a dolgunk, hogy boldogok legyünk. Olyanok vagyunk, "mint idegenek és zarándokok" (1Péter 2,11).

És soha nem is leszünk teljesen boldogok a földön, egész egyszerűen azért, mert nem elsősorban erre a földi életre teremtettünk. Persze, lesznek örömteli perceink. Egy-egy villanásnyi időre beragyogja életünket a fény. Lesznek békés perceink, napjaink, heteink, hónapjaink, éveink. 

De mindezeket egyszerűen nem lehet összehasonlítani azzal a boldogsággal, ami még vár ránk. 

https://www.youtube.com/watch?v=bTSH7x7U-i4

Forrás: Max Lucado: Kegyelem napról napra (Harmat-KIA 2016)