A hiteles kereszténység nem egy halom hittétel bemagolása, majd egy ütemre lépés azokkal, akik mind ugyanazon az úton menetelnek. Együttjárásról van szó - természetfölötti együttjárásról az élő, tetterős, kapcsolatteremtő Istennel. 

A hiteles keresztények jelleme mély, gondolataik elevenek, lelkük lágy, bátorságuk nagy; vezetésük erős, érdeklődési körük széles, együttérzésük őszinte, meggyőződésük határozott. A nehéz körülmények ellenére is örülnek, és korukat meghazudtoló bölcsességgel rendelkeznek. 

A hiteles keresztényeknek szilárd kapcsolatuk van az Úrral, olyan kapcsolatuk, amely minden nap megújul. Amint a zsoltáríró megállapította a hívő emberekről: "Az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja" (Zsolt 1,2-3).

A lelki hitelesség ősellensége a nyüzsgés, ami szorosan kapcsolódik ahhoz, amit a Biblia világiasságnak nevez - beleilleszkedünk a társadalom napirendjébe, átvesszük célkitűzéseit és tevékenységét, és elhanyagoljuk az Istennel való járást. 

A hiteles kereszténység egyik legfontosabb összetevője az idő. Nem a maradék, nem a hulladék-idő, hanem az értékes idő. Idő a szemlélődésre, az elmélyülésre és az elgondolkozásra. Nem elsietett, hanem zavartalan idő.

Kívánom mindannyiunk számára, hogy legyünk hitelesek, merjünk időnként megállni, hisz csak így lesz hatékony a fiatalok között végzett munkánk is.