Amikor ifivezető lettem, hatalmas lendülettel vetettem bele magam a munkába. Kevés tapasztalat, de mindent elsöprő lendület volt. Olyan ez, mint mikor egy kezdő sportolóban még nincs meg a kellő rutin. Lásd egy futóversenyen azt a futót, aki az elején hihetetlenül bekezd, aztán elfárad és a végén még le is marad. Vagy éppen, hogyha foci meccset nézel még szembetűnőbb a rutin és rutintalanság. Ahogy egy labdarúgó öregszik, már lehet, hogy nem fut annyit mint az elején, de a rutin segítségével mégis ott van, ahol lennie kell. 

Az utóbbi időben láttam rutinos és rutintalan vezetőket is az ifjúsági munkában. Mind a kettőre szükség van! A rutinos ifjúsági munkások adják meg a higgadtságot és a stabilitást. Ők azok, akik lehet, hogy nem forognak minden beszélgetésben, de pont akkor és pont ott vannak, ahol lenni kell! Meg kell becsülni őket! Aztán ott vannak a kevésbé rutinos, de nagyon lelkes ifjúsági munkások. Az odaadásuk és a terhelhetőségük lenyűgöző. Vigyázni kell rájuk, nehogy hamar kiégjenek! 

Az a tapasztalatom, hogy azok az ifjúságok működnek jól, ahol vannak rutinos vezetők és vannak rutintalanok együtt, mégis egészségesen kiegészítik egymást. Elfogadják egymás erősségeit és gyengeségeit. Egyik sem mondja a másiknak: "Nincs rád szükség!", mert tisztában vannak vele, hogy az ifjúsági munkában mindenkire szükség van! Tudják, hogy az ifjúsági munka csapatjáték!