Pár éve nagyon lenyűgöztek az USA-ban lévő megachurch-ok, amikor először olvastam róluk. Az egyik ilyen hatalmas gyülekezet pásztora a youtube-n mutatta be a gyülekezetét, és annak parkolóját egy golfkocsin. Tetszett amit láttam. Nagyon sokan vannak, egy hiteles embert követnek, növekszik a gyülekezet. Mi kell ennél több? - gondoltam. Nem sokkal később ez a tekintélyes és ott országosan elismert lelkész egy homoszexuális afférba keveredett. A botrány hatalmasat szólt. Ez a megtörtént eset, mindig eszembe jut, ha a kísértésen gondolkodom, mert egyből a bukás merül fel szinonimaként.

Keresztényként beszélünk a kísértésről, csak éppen olyan általánosan. kérdezzük meg mi a kísértés? Azt mondom nagyon egyszerűen, hogy olyan provokatív élethelyzet amelyben az ember jelleme és jellemének hibái láthatóvá válnak. Nem törvényszerűség, hogy a kísértést bukás, vagyis bűnbeesés kövesse. Sőt, a Biblia, a kísértésben való győzelmet, a boldogság és erő forrásaként igen nagyra értékeli.

Mindig kísérthetőek vagyunk, ez pedig arra figyelmeztet bennünket, hogy figyelmesen és meggondoltan éljünk. Van amikor fokozottan figyelnünk kell a kísértéssel szemben, szerintem ilyen esetek lehetnek (a teljesség igénye nélkül):

Fáradtság: ilyenkor az ember nagyon könnyen támadható. Ilyenkor vagyunk a legóvatlanabbak, a legfigyelmetlenebbek. Könnyű célpontjai a kísértéseknek.

Saját vágyak: a keresztény élet nem egy aszkéta élet. Isten nem arra hív bennünket, hogy egy korbáccsal sanyargassuk magunkat. Azonban vannak olyan irányzatok amelyek az evangéliumot úgy mutatják be, hogy az gyakorlatilag a saját, önző vágyaknak a valóra válása. A keresztény ember tisztában van céljaival és feladataival, éppen ezért a saját vágyait képes féken tartani.

Rossz helyzetértékelés: olyan sokan esnek ebbe a csapdába. Bárki kerülhet olyan élethelyzetbe, hogy túl nagynak látja az előtte tornyosuló problémákat, a kísértés ilyenkor éppen az, hogy adjon fel mindent. Isten Igéje viszont világosan mondja, hogy nincs nagyobb kísértés annál, amit elbírunk (1 Kor. 10: 13). Másoknak éppen az okoz komoly gondot, hogy lekicsinylően nézzenek egyes feladatokra, próbákra, kihívásokra. Mind a kettő magatartás hibás.

Elbizakodottság: semmi sem hordozza jobban magában az elbukást, a vereséget, mint az, ha valaki túlzottan nagyképű és azt mondja, hogy engem nem lehet elgáncsolni, én nagyon magasan állok, nagyon szilárd jellem vagyok. Ez a fajta gondolkodásmód sok nagy ember bukását okozta már, lásd Dávid életét. Nagyon sokan éppen akkor buknak óriásit, amikor túl vannak egy győztes próbán. Minél magasabban van valaki, annál nagyobbat tud esni.

Ez a néhány helyzet arra akarja felhívni a figyelmet, hogy könnyen kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor jobban oda kell figyelni, mert könnyebben kísérthetőek vagyunk. Hogyan lehet megállni akkor a kísértésben?

Józanul! (Tit. 2,2; 2,6) Ez a kis szó, mindent magában foglal ami ahhoz kell, hogy a kísértésben győztes lehess. Az idő jó kihasználását, a feladataid elvégzését, a figyelmed fenntartását, a gondolataid kontrolját. A józanság tehát azt jelenti, hogy tudatában vagy kísérthetőségednek és gyengeségeidnek, és készülsz arra, hogy ellenállj a Sátán minden mesterkedésének. Ha józanul gondolkodsz tudod, hogy Krisztusban már győztes vagy!

Mikor vagyunk a legkísérthetőbbek? Hogyan győzhetünk a kísértésben?